Az éjjel döbbenetes álmom volt. Tudtam, hogy azt látom, ami az emberiséggel történt.
Két barátot láttam. Nagyon szerették egymást. Az egyikük tett valamit, nem lényeges, hogy mit, de olyat, ami nem tetszett a vezetésnek. És ezért beadtak neki egy olyan szert, ami majd "jó" útra téríti. Igen ám, de ettől a szertől a teste elkezdett változni. Tudta ő, hogy neki nincs szüksége erre a dologra, hisz e nélkül is tisztességes tud lenni, de ráeröltették. Ő...meg ellenált. A teste, meg folyamatosan változott, egyre állatiasabban nézett ki. A végére egy rezervátumbak telepítették ki, mert teljesen lesüllyedt. De legbelül, még mindig tudta, hogy ki ő, és azt is, neki a barátja mellett lenne a helye. És próbált vissza menni hozzá.

De a barátja is őt kereste, és persze ez sem tetszett a vezetésnek, hát ő is megkapta ezt a maga adagját.
Viszont ő már tudta merre keresse a barátját, és állatiasodás ide, vagy oda, elindult utána. De a vezetésnek nagyon nem volt érdeke, hogy ezek ketten találkozzanak, és segítsék egymást, mert ők tudták, hogy ha megszabadulnak ettől a szertől, akkor visszanyerik saját mivoltukat, sőt mivel a történtek során nemesedtek, fel is emelkednek, és ez, azt is jelenti, hogy ha megcsinálják, akkor példát mutatnak a többieknek. Hisz...a vadak már nem is tudták, hogy kik voltak ők valójában, a városiak, meg nem szerettek volna a szer hatása alá kerülni, így igyekeztek úgy élni, hogy ne tegyék magukat ki ennek. Amikor a két barát találkozott végre, addigra az, aki később került a szer hatása alá, az üldöztetéstől a végét járta. Érdekes, mert az arca hiányos volt. A földön fekve láttam, a barátja a karjaiban tartotta, és a szája környéke, és az álla hiányos volt. Így halt meg. És ez a halál, egy katarzist váltott ki a már vademberesedett barátjából. Egy olyan erő birtokába került, aminek láttán, érezvén benne, már meg sem próbálták tovább ott tartani. Álmomban éreztem magamban is ezt az erőt, meg azt is, hogy ez mindünkben megjelenik. Ekkor felébredtem.

Ara

A két barát személye azért nem fontos, mert az álomnak általános, globális jelentése van az emberiségről, a manipulációról, a megvezetésről, és arról, hogy ha kitartunk a barátaink mellett, ha mindvégig tudjuk belül, kik vagyunk, és ettől semmilyen külső hatás nem tud eltéríteni, akkor megvan a lehetőségünk és az erőnk a felemelkedésre. Nagyon szép példa mindnyájunknak, érdemes szem előtt tartani.

Az álom lemodellezi, hogy ha valaki olyat tesz (mondjuk valamit a saját kútfejéből, önállóan gondolkozva, szembemenve a tömegtudattal), ami nem tetszik a vezető rétegnek, akkor mi történhet vele. Egy szert adnak be neki (a "szer" jelképezi a média eszközeitől elkezdve gyógyszereken keresztül a karhatalomig az összes manipulatív, erőszakos módszert) amiről azt mondják, hogy ettől ő "jó" lesz: vagyis engedelmes, állati állapotba kerül. Mint ahogy ezt láthatjuk is a környezetünkben azokon, akik hisznek a tévének, a reklámoknak, a gyógyszergyártóknak, a politikusoknak stb. Az álombeli két barát példája azt mutatja, hogy mindenki "megkapja a maga adagját", egyikünk sem tudja kivonni magát az elbutító, állati sorba döntő, a fizikai szükségleteket a legfontosabbá tévő hatások alól, tehát a ránk kényszerített hatás miatt egyre lejjebb süllyedünk a fizikai létbe. Viszont a belső hangunk még mindig él bennünk, belül tudjuk, kik vagyunk: nem engedelmeskedő állatok, hanem önálló, szuverén lények. Nyilván, akiknek csak az az érdeke, hogy minél többet vásároljunk, és semmi más ne érdekeljen bennünket, nem fogják jó szemmel nézni, ha akár ketten, akár többen összefogunk, és segítjük egymást, túllépünk a nehézségeken, hiszen ezzel elindítunk a többiekben is egy ébredési folyamatot, és megakadályozhatjuk a vezetést a haszonszerzésben. 

A két barát keresi egymást, mert tudják, hogy képesek egymást támogatni a szándékaikban, majd találkoznak a végén, de ekkor egyikük meghal, már végére ért a küzdelmeinek. Ő elbukott, feladta, túl sok üldöztetésben volt része, amennyit már nem bírt elviselni. Hiányos az arca a szája és álla környékén: a száj az önálló gondolatok kinyilvánításának helye, az áll pedig az akaraté. Ez figyelmeztetés nekünk, hogy éppúgy, mint a haldokló az álomban, elveszíthetjük a képességünket az akaratunk kinyilvánítására és az önálló gondolataink közlésére, ha bedőlünk a manipulációnak, és ha feladjuk önmagunk megvalósítását és megnyilvánítását. A barátot viszont éppen ez töltötte el erővel: megértette, hogy a megszabadulásnak, a felemelkedésnek az a módja, ha önmagunk maradunk, és a legmélyebb belső igényeink és vágyaink felismerése felülírja a környezet ránk erőszakolt hatalmát, kezükbe vehetjük a sorsunkat és szabadon önmagunk életét élhetjük.