Mára virradóra olyan álmom volt,hogy az ellenságemnek sem kívánom.Egy fa alatt kellett átmennem,ami ilyyen fúzfa szerű volt.Mindenhol napsütötte pókhálók lógtak alá,és sehogy sem tudtam elmenni alattuk,mindenhol hozzámértek. Aztán jött egy boltív szerű ág,amin félkörben pókok űltek, és középen a sornak volt egy nagy pók!Mindegyik fekete volt és csak néztek rám.Hát én ebből sikoltva ébredtem fel,és a párom is megébredt hogy mi bajom van. Undor és hányinger kerülgetett az egésztől és mégegy órámba telt mire el tudtam aludni újra. A tüdőm fájt és a szivem.Meg nem kaptam levegőt rendesen. Borzalmas volt.Félelem és undor volt amit éreztem,és ahogy körülöttem mindenhol hozzámértek,hát az egyenesen visszataszító volt.

Ilyet én még nem láttam és hát elég rémisztő volt.

Ara

Ezt az elemzést át kellett írnom az újabb ismereteim fényében. Így az értelme is egészen más lett.

Miért undorodsz és félsz a pókoktól? A pók a nap poláris ellentéte, különösen, ha fekete, mint az álmodban. Ha megfigyeled az ábráját, mindkettőnek van egy kerek közepe, amiből szétágaznak a nap sugarai, és a pók lábai ugyanúgy. A nap szétárasztja önmagából a fényt, a meleget, az életet, energiájától minden életre kel, zöldül, virágzik, mozdul. A pók fekete, és beszívja magába a vért, az életerőt, a lelket, kihűlt, száraz, halott, mozdulatlan testeket hagyva maga után. A nap ad, a belső középpontjából árasztja ki önmagát, a pók elszív, elvesz, magába szívja mások energiáját. A nap forróságot teremt, a pók hideget. A nap a fény, a pók a sötétség. A nap nyíltan és őszintén kiáll mindenki elé, ragyog, és megmutatja, ki ő, a pók pedig a rejtőzködés nagymestere, lesből, alattomosan támad. A nap az élet – a pók a halál. Ezért irtóznak tőle az emberek.

Az álmodban két elem a sorsra utal: a fűzfa és a boltívszerű ág. A boltív a test és lélek találkozásának helye. Az ismeretlen tudattalant jelképezi, ami felszínre kíván törni, mégpedig erős érzésekkel és érzelmekkel, amiket át is éltél: undorral, félelemmel. Ennek az a célja, hogy felhívja arra a figyelmedet, ami nincs rendben, hogy azt rendbe rakva a személyiségedet teljessé tegye.

A pók hálója: csapda. Mégpedig olyan csapda, ami a körülöttünk lévő illúzióvilág szerves része. Épp ezért nem látható, csak egy másik (magasabb) perspektívából, így hát sokan foglyul esnek, beleragadnak az illúziók egyre erősebben rájuk gabalyodó hálójába.

Az álomkép csupa békesség és nyugalom, süt a nap. Az életed is nyugodtnak és békésnek tűnhet, de át kell jutnod az illúzióvilág csapdáin, ahol láthatatlan veszélyforrások leselkednek rád. Az álomban tudod, hogy arrafelé kell menned. A fűzfa még a megbékélés jelképe is, és alatta kell átmenned. Jelzi, hogy békélj meg azzal, ami rád vár, így könnyebben átjutsz a csapdákon, könnyebben kikerülöd az illúzióvilág veszélyeit. A boltív a sorsod: ha átjutsz alatta (és csak akkor jutsz át, ha kikerülöd az illúzió csapdáit) beteljesedhet az egész kép előre jelzett békessége és nyugalma.

Kép: KeDo