Teréz: Szervusz Ara!
  Az előbb olvastam az elemzés nayuval beszámolót, és kíváncsivá tett. Meg
tudnánk oldani a dolgot?

Ara: Szia Teréz, természetesen, megtaláljuk a módját. Ehhez nekem valami információ kellene rólad, talán egy cset-szerű beszélgetés folyamán lenne a legjobb.

Teréz: elkezdtem kutakodni a rég nem látogatott lapok között, aztán egyik a másikat adva szemezgettem nálad is

  aztán, ahogy olvastam a példát, kedvem támadt, hogy megkérdezzelek, én vajon milyennek tűnök a belső szemeddel

Ara: nem tudom, mi újat mondhatnék neked

  de megpróbálhatjuk

Teréz: hogy érted, azt, hogy mi újat ..

Ara: hát én úgy érzékelem, hogy te elég magas tudatosságú vagy ahhoz, hogy ismerd magad

Teréz: tudod, nagyon újjászületőben vagyok, keresem a formámat

Ara: a formádat szerintem neked kell megtalálnod

  én csak azt mondhatom, amit én látok rólad

  de persze tarthatok olyan tükröt neked, amelyik oldaladról még nem láttad magad

Teréz: Igen, nem azért mondtam, hogy te add meg

Ara: oké, csak keresel, értem

Teréz: inkább, egy átmeneti, formálódó szakaszban vagyok, mintha most türelmesnek kellene lennem magamhoz

  jó, mutasd meg mi az amit nem ismerek?

Ara: miért kell türelmesnek lenned?

Teréz: mert nem vagyok "mérhető"

Ara: ezt nem értem

Teréz: nem jönnek a dolgok egymás után

Ara: nem jönnek, ahogy megtervezted?

Teréz: sok "térre" van szükségem - ami belekavar a hétköznapjaimba

  nem szeretek tervezni, csak bizonyos nagyon fontos dolgokat

Ara: ezt, hogy nem mérhető, még fejtsd már ki jobban

Teréz: Időszakosan beleütközöm a mindennapi teendőkbe, rendezésbe, számlák intézésébe stb. ez nem mindig, de visszatérően, amikor egy kis terem van az életben- szünet, egyedüllét, leállok, és csak befelé élek

Ara: valami elveszettséget, kilátástalanságot, elkeseredett kétségbeesést érzek felőled

Teréz: ezért mondom, hogy azt hiszem a valóság teremtésében való elszántságommal lehet gond, ezért mondom, hogy türelmes vagyok

Ara: tehát nem úgy teremtődik meg a valóságod, ahogy te szeretnéd

Teréz: nem, ez nem igaz így

Ara: hanem?

Teréz: egyáltalán nem veszem észre, hogy teremtek

  ill. van amikor

Ara: és amikor negatívumokat teremtesz, azt észreveszed, hogy te csináltad?

Teréz: igen

  és ezeket meg szoktam gyógyítani,

  mindig

Ara: hogyan gyógyítod?

Teréz: Felmegyek, és magamba szívom, átalakítom, addig vagyok fent amíg tudok, többször is.

  Csodák szinte

  lehet, hogy erre vagyok ráállva?

Ara: és ezek meg is valósulnak a fizikai világban?

Teréz: Igen

Ara: akkor meg mi a baj a teremtéssel?

Teréz: ahogy bontogatjuk, azt hiszem, hogy inkább vagyok "gyógyító", mint alkotó

  Ahhoz, hogy mozgásba lendüljek, valaminek el kell romolnia

  egyébként, meg a "Térben" vagyok, és "várok"

Ara: szerintem ez teljesen jól működik

  sőt most láttam is egy képet rólad

  gyönyörű napfényes, homokos üres tengerpart, és a végtelen tenger

  óriási lehetőségek, szerintem

Teréz: Jaj, nagyon szép. Azt hiszem a most születőkének elege van abból, hogy mindig csak gyógyítson, szeretne csinálni valamit

Ara: építs valamit a tengerparton, vagy szállj hajóra

  melyiket választod?

Teréz: de nem akarja egyenlőre elfogadni, nincs gyakorlat, tanítani kéne, hogyan csináljuk a téglát, hogyan tesszük egymás felé - a tervrajz nem elég

Ara: szerintem nem

  ne tervezz, hanem csak engedd be a lehetőségeket

Teréz: érdekes, hogy az előbbit úgy írtam, nem néztem mit írtál..

  hát igen, csak a feltételeket meg kell teremteni

Ara: nem kell semmit sem előre megteremteni

  ez tervezés

Teréz: hogy fogadhassam a lehetőségeket, és ne azzal legyek elfoglalva, hogy teremtem magamnak a lerendezendő dolgokat

Ara: vagyis elveszel a tervezésben vagy elveszel a tervezésben

  ugyanazt mondod

Teréz: hát, én szerintem csak a fordulásokat tervezem

  nem a többi üres

Ara: próbáld meg még szabadabban, mint a végtelen tenger

  nem véletlenül jött ez a kép

  nincsenek határok, nincs tervezés, amerre fúj a szél, vagy amerre visz az áramlat, arra mész

Teréz: köszönöm a képet, érzem, és azt is, hogy megadja a rendezéshez szükséges természetes, szerves hullámokat is

Ara: így van

  a hullámok arra visznek, amerre neked a legjobb menni

Teréz: Mit látsz még, mi lehet bennem, amit nem ismerek?

Ara: egyelőre csak ezeket a tág, végtelen lehetőségeket

  nincs határ, nincs korlát

  és nincs veszély, vihar, felhő az égen

  csak élj vele

Teréz: tudom,

  ha magam nem teremtem... ugye

Ara: persze

  de próbáld meg most nem konkrétan megteremteni a dolgokat

  semmi konkrét

Teréz: megcsinálom, és jelzek neked majd kb szeptemberben

Ara: csak a szabadság érzésére koncentrálj

Teréz: értem, ez nehéz lesz, ez a semmi konkrét

Ara: a szabadság érzését teremtsd meg

  ez is korlát, hogy szeptemberben

Teréz: de pont arra lesz jó, hogy a hullámok mossanak el minden feleslegeset

Ara: ne kösd a lineáris időhöz

Teréz: igen biztos- csak utaltam a csillagbölcseletre -biztosan szoktad olvasni

Ara: ritkán

Teréz: nos, ha én is átadhatok egy képet rólad, egy sarjadó, már leveles, csupa remény szárat láttam - rólad

Ara: nagyon szép, köszönöm

Teréz: olyan egyszerűt, szeret élni

Ara: igaz

Teréz: Ezt lehet, hogy nekem pillanatról pillanatra meg kell értenem

Ara: még egy kicsit belemélyedek, és este, ha hozzájárulsz, felteszem a honlapra, jó?

  lehet, hogy még meglátok valamit, vagy eszembe jut valami

Teréz: de nagyon köszönöm a Képet, meg egyáltalán a beszélgetést, úgy érzem megindult valami

  köszönöm, és akkor majd jelezz,

  Nos, szép napot,

Ara: neked is

Teréz: én, meg fekszem a hullámokra

Még egy kis kiegészítés és összefoglalás:utólag fogtam fel, hogy az irány mindenképpen a tenger, nem a part, mivel a tenger felé fordulva álltam, a partnak csak a széle látszott. Tehát a megoldás az áramlás. Vagyis nem a konkrét teremtésre kell koncentrálnod, inkább csak áramolj a lehetőségekkel (egy hajó sincs a vízen, csak az üres tenger és az üres part: nincs eszköz, csak te magad és a lehetőség). Tehát nem kell „csinálnod” semmit, legalábbis semmi meghatározott, tényleges dolgot. Nem az elszántsággal van a probléma, és nem is türelemre van szükséged. Ha meg kell gyógyítanod, amit, úgy érzed, elrontottál, ez egy teljesen normális folyamat, a világ teremtése óta így működünk: előbb létrehozunk egy hiányt, egy negatívumot, ami aztán erős késztetést ad (mozgásba lendít) ahhoz, hogy pozitívummá formáljuk, és létre is hozzuk, mert hajt a hiány (a rossz, a kellemetlen, a félelem, a sikertelenség) tudata. Hagyd el mindazt, ami a „téglarakást”, tervkészítést, feltételek megteremtését jelenti. Csak bízd magad a hullámokra, és a víz felszínén (nem kell most alámerülnöd sem) oda visznek, ahová neked a legjobb.

Én is köszönöm a biztató, szép képet, amit láttál rólam.

Újabb kiegészítés: este még egyszer átléptem hozzád, a tengeredhez, és vártam, történik-e valami. Sokáig csak a végtelen nyugalmat, békességet, a hullámok zaját, a hűs szellőt és az áldott napsütést élveztem (élvezd te is, ez a végtelen harmónia belőled származik, én csak a szemlélője voltam). Továbbra is a tenger felé fordulva álltam, mert éreztem, hogy a parton semmi keresnivalóm (nem építkezés, áramlás!). Egyszer csak a parttól nem túl messze felbukkant a vízből egy hatalmas kardszárnyú delfin, az az óriás fajta, amelyiknek a hasa fehér, a háta fekete. Függőlegesen félig kiemelte a testét a vízből, és így egyensúlyozott, az uszonyaival hívóan integetve és vidáman füttyögetve. Elgyönyörködtem benne, és tudtam, hogy valójában nem engem hív, hanem téged. Egy idő után a kardszárnyú delfin mögött, kissé jobbra kiemelkedett egy másik delfin, ez a közönséges palackorrú delfin volt, és ő is a testét függőlegesen tartva füttyögött és integetett. Ekkor belelábaltam a vízbe, egyszerűen velük szerettem volna lenni. A delfinek most megfordultak, belevetették magukat a vízbe, és hatalmas, erős sodrású uszályt húzva maguk után, mintha gyors hajók lettek volna, elindultak a látóhatár felé a tenger felszínén, nem merültek le. Úgy éreztem, ezt a sodrást nagyon könnyű követni.

Erről a képről azt gondolom, hogy egyrészt megerősíti az első, beszélgetés közben látott képet, annak minden jelentésével, másrészt belép egy új elem, a segítség felajánlása, és a követés. A delfinekről tudjuk, hogy nemcsak egyszerűen nagyon kedves állatok, hanem spirituálisan igen fejlett lények, és nem véletlen az ember iránti szeretetük és segítőkészségük: egy éteri családból származunk. Itt ebben a képben is a segítésről és a vezetésről van szó. Szellemi vezetőt kaphatsz (esetleg kettőt is), és ő lehet olyan is, akivel eddig már találkoztál a kereséseid során, és akit érdemes lesz követni legalább egy darabig, mert tiszta és biztonságos, de dinamikus, energikus, lendületes a vezetése, de olyan is, akivel eddig még nem nagyon találkoztál, esetleg hallottál róla, és akinek a személyisége, tanításai megtestesítik ezeket a jelzőket. Egyszer csak váratlanul fel fog bukkanni előtted, és hallani, látni, érezni fogod a hívó szavát, a vonzását. Persze, nem kötelező követni, mint ahogy ebben az életben minden a te választásodon múlik, de én azt gondolom, hogy mivel a végtelen tenger közege az első időkben új lesz a számodra, az áramlatokban eleinte talán szükséged lesz némi útmutatásra.

Kép: KeDo