Magdi 09. 09. 13.

Ki hogyan és mit lát, érez és gondol? Erről (is) szól a következő beszélgetés.

 

‹Magdi› tudod mit gondoltam most azonnal ki, ha van kedved hozzá?

‹Ara› mondd

‹Magdi› hogy most ujra nayuzzál meg

‹Ara› jó, próbáljuk meg a burát, az már egyszer működött

‹Magdi› hogyan is kell? képzelek burát, és ennyi?

‹Ara› igen

‹Ara› mint amikor tavaly csináltuk ezt a burás gyakorlatot

‹Ara› először magadat képzeld el, aztán ereszkedjen rád a bura

‹Ara› aztán a lélegzetvétel ütemében tágítsd, amíg megy

‹Magdi› kész vagyok

‹Ara› oké, megpróbálok átmenni hozzád

‹Ara› ha érzel valamit, szólj

‹Magdi› érezlek, itt vagy, kalapál a szivem

‹Magdi› a szivcsakrám dobog, vagy mi

‹Ara› nem csinálok semmit, csak figyelek, engedd meg kérlek

‹Magdi› ok

‹Ara› van valami különös oka, hogy most kérted ezt tőlem?

‹Magdi› eltelt kis idő a multkori óta, szeretném tudni, mi mást látsz most

‹Magdi› hát, változtam sokat, az már biztos

‹Ara› teljesen más

‹Ara› ki kell jönnöm, valami késztetés

‹Magdi› de, főleg, lovasberény óta változtam nagyot

‹Ara› ok, elmondhatom most, mit láttam, de jobb lenne még egyszer este belemenni

‹Magdi› sztem mond el most igy melegibe, aztán ha gondolod, este mégegyszer

‹Ara› elmondom, de magyarázatom még nincs, ahhoz mindenképpen még egyszer látnom kell

‹Magdi› ok

‹Ara› tehát egymás mellett volt a buránk, és megpróbáltam csak úgy átmenni a falon

‹Ara› nem tudtam, mert valami örvénylés volt bent, taszítás vagy ilyesmi

‹Ara› akkor megláttam egy ajtót magam előtt, szép rendesen kopogtam, és egy nagyon mély hang, az őrződé kiszólt, hogy bemehetek

‹Magdi› ja, éreztem a saját energiámat közben, ami olyan spirálisan mozgott bennem

‹Ara› akkor beléptem, és egyből meg kellett kapaszkodnom a kilincsben, mert nem volt talaj

‹Ara› csak a fekete űr, kis száguldozó felhőfoszlányokkal

‹Ara› viharosan fújt a szél

‹Ara› kerestelek, nem láttalak sehol, nem lehetett messzire látni a sötétben

‹Ara› aztán megláttalak, fehér volt a bőröd, és nagyon vézna voltál

‹Ara› olyan erőtlen, gyenge

‹Ara› a szívcsakrád nyitva volt, és lüktetett, ahogy írtad

‹Magdi› hát, eddig nem tul biztató

‹Ara› várjál

‹Ara› jobbra fent lett egy erős, fehér, vakító fénypont, ami közeledett

‹Ara› egy kis kanyar után rászállt a szívcsakrádra, kb. akkora volt, mint egy labda

‹Ara› elkezdett ott terjedni, szétfolyni és beborított téged, mint valami máz

‹Ara› világított, fényes volt

‹Ara› és éreztem vagy láttam, hogy megerősödsz alatta

‹Ara› ekkor éreztem, hogy ki kell jönnöm

‹Ara› ennyi

‹Magdi› pedig, maradhattál volna...szted honnan jött neked ez a kijönni érzés? én nem küldtelek el

‹Ara› nem minden részét értem, majd este még egyszer belemegyek, olyankor jobban átlátom az összefüggéseket

‹Magdi› ehhez én is kellek?

‹Magdi› mármint az ismétléshez

‹Ara› csak az engedélyed, hogy még egyszer beléd nézhessek

‹Ara› mindegy, hogy mikor, tudod, nincs idő

‹Magdi› megadom az engedélyt

‹Ara› puszsz 

Magdi› tudod mi az érdekes?

‹Ara› mondd

‹Magdi› amikor elkezdtük, az őrzőimmel megbeszéltem, hogy Arajön, szeretettel beengedjük!

‹Magdi› ill beengedem

‹Magdi› hiszen szót fogad nekem

  

Ara

Szóval Magdi, este is, reggel is nagyon sokszor, 20-30-szor is megpróbáltam visszamenni a képedbe, és nem tudtam ott maradni, mindig bejött valami egész más kép, ami egészen máshonnan származott. Reggel elkezdtem magyarázni a képet, és mivel túlságosan drasztikus volt, megpróbáltam kozmetikázni, hogy ne bántsalak meg, de ekkor meg már nem éreztem igaznak a magyarázatot. És most rájöttem, mi a helyzet, hogy nincs mese, teljesen őszintének kell lennem, itt nincs helye szépítgetésnek, lágyításnak.

Az a helyzet, hogy nem ugyanazt látom, mint amit te látsz magadról. Amit én látok, meg amit te érzel vagy gondolsz magadról, az gyakorlatilag szinte sehol sem fedi egymást. Természetesen az én szempontomból az én változatom igaz, a te szempontodból meg a tiéd. Elmondhatom a kozmetikázatlan változatot, de nem tudom, hogy fel vagy-e készülve erre, milyen hatással lenne rád. Most te egy olyan világot építettél ki magad köré, ami tőlem teljesen távol áll, nagyon kevés ponton érintkezünk, de látom a tiédet egyfajta módon, és van is róla képem és elgondolásom, de ezt csak akkor mondom el neked, ha külön kéred. Biztosan tudnék róla még részletezettebb képet is látni, ha rászánnám az időt és az energiát. Ez nem egynapos munka lenne a részemről, mivel mondtam, hogy nagyon nehezen tudtam rákoncentrálni a képedre, de ha akarod, megcsinálom.

No, hát döntsd el, hogy mi legyen, én alkalmazkodom hozzád. Szívesen segítenék neked.

 

Magdi levele

Ara, mondjad a kozmetikázatlan változatodat, mert hát nem is tudnál ugye, mást mondani, ezzel teljesen egyetértek.

Mi  rémített meg olyan nagyon? Az én világomban minden benne van, mint ahogy a tiédben is, én nem félek ránézni, bármi legyen is az.
Én választom meg minden pillanatban, hogy a rengeteg lehetőség közül mit élek és mit óhajtok megtapasztalni.
Ne vedd azért számitáson kivül a legelső képet sem, amit ott az elején láttál. Vannak szorosabb és tágabb összefüggések.

Az én burám akkora lett, mikor növesztettem a lélegzéssel, hogy már nem is láttam, igy nem csodálkozom azon, mit fogsz irni.

Szívesen fogadom, bármi legyen is az.


Utóirat az előbbihez

 

Mikor elolvastam a leveledet, hirtelen nem tudtam válaszolni rá. Arra gondoltam, te jó ég, mibe viszlek bele.
Aztán, miután kikertészkedtem magam, döntöttem, nem kíméllek, menjél csak bele, ha nem félsz :)))))

Persze, te döntöd el, akarod-e.

Puszi és kösd fel azt a bizonyos ruhadarabot, fogsz te még látni ennél sokkal másabbakat is, ha a nayuzásra adtad a fejed, ám legyen!

 

Ara

Drága Magdi, engem nem rémített meg a te képed, hiszen azt már elég pontosan tudom, mi az enyém és mi nem, csak az a baj, hogy biztos vagyok benne, hogy meg fogsz rám haragudni, de állok elébe. Azt láttam, amit láttam, és mivel ez a kép az én szimbólumrendszeremből származik, mindenképpen azt jelenti, amit én gondolok róla. A kép viszont téged ábrázol, nem engem. Ezt te vagy elfogadod, vagy nem, ez a te választásod, tudod. Szeretnék segíteni neked, hogy kikeveredj ebből, amiben szerintem benne vagy, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy zokon veszed, amit mondok. Megismétlem, szívesen segítek, de én úgy látom, pont ez a bajod, hogy másokra támaszkodsz a saját életed irányításában. Aláveted magad olyan erőknek, akik megmondják neked, hogyan gondolkozz, mit csinálj és hogyan érezz. És ezt te nemcsak hogy nem veszed észre, hanem még várod is és elvárod.

Óriási a kontraszt a teáltalad érzékelt és az énáltalam látott világ között, ami téged ábrázol. A te világod boldog, nyugodt, aranyos, rózsaszín, finomkodó, elégedett, amit meg én látok belőle, az üres, kietlen, talajvesztett.

Akárhányszor próbáltam belemenni, új elem nem volt a képben, csak az, amit tegnap láttam, ezt próbálom most magyarázattal ellátni. A burád alatt nem volt talaj, csak az űr, ebben lebegtél te is, én is, én lebegve közlekedtem. Ez talajvesztettséget, földeletlenséget jelenthet. A spirális örvényt, amit te éreztél, azt én is éreztem. Az erős szél és a kis felhőfoszlányok körbe-körbe örvénylettek bent a térben. Ez valamiféle rendszert, de még nem rendezett, nem kialakult rendszert mutat. A te saját elképzelésed, úgy gondolom, alighanem pont ellentétben áll ezzel, egy stabil, kialakult rendszert feltételez. Pedig a sötétség, a talaj hiánya, a hideg mind az elveszettség szimbóluma. Az őrzőid nem testben voltak jelen, hanem energiában, éreztem a jelenlétüket, különösen a medvéét, de látni nem láttam őket. Téged sem találtalak sokáig, mert te sem találod magadat. Amikor megtaláltalak, kicsi voltál, gyenge, vézna, kiszívták belőled az életerőt, erre utal a beteges fehér bőrszín is. A szívcsakra nyitva, zölden és pirosan lüktetett egy kerek nyílás, a széle váladékos, feketés-barnás, nyálkás volt. Vagyis a szívcsakra-energiád sérült, beteg. Aztán jött egy fénypont, jobboldalról és fentről. Az irány a jövőt és az éteri világot jelenti. Nagyon vakító fénypont volt, de mégsem világította meg a környezetet, ha ezt el tudod képzelni. Csak hozzád jött, téged keresett, egyenesen le a nyitott szívcsakrádra, és ott már labda nagyságúnak láttam. A fény, mintha egy krémes állagú dolog lett volna, elkezdett szétfolyni a mellkasodon, beburkolt és alatta megerősödtél. Ez nekem azt jelenti, hogy kívülről várod a megerősítést, és meg is kapod. Ettől a kívülről származó megerősítéstől erősnek érzed magad, de ha ez nincs, akkor gyenge, vézna vagy. Illetve érdekes lett volna megvárni a kép végét, hogy mi van akkor, ha ez a megerősítő fény elfogy? Úgy megerősít, hogy talpra tudsz állni? Vagy épp ellenkezőleg, ha ez nincs, megint legyengülsz, mert nincs saját erőd?

Szóval ennyit láttam, és sajnálom, hogy nem tudtam ennél jobbat mondani neked, mert tudom, hogy ez eléggé felkavaró lehet. De talán éppen erre van most szükséged, hiszen te szólítottál meg, te kérted, hogy nayuzzalak meg. Talán mész vele valamire.

 

Magdi levele

Köszi, hogy elküldted, bár meg kell mondjam, hogy a te szimbólumrenszeredet, nem lehet mindenkire ráhuzni, és bizonyos értelemben elavultak is lehetnek. Hiszen annyi változás, uj dolgok kerülnek be a mostani ember életébe, hogy arra még nem is születtek univerzális szimbólumok. Először is, azokat a szimbólumokat valaki mástól vetted át. Ezek a szimbólumok hasonlatosak az álombeli szimbólumokhoz, mindenkinek mást jelent egy bizonyos valami.

De, most többször is tévedtél, a legnagyobb talán az, hogy talajvesztettnek láttál és mások megerősitésére van szükségem. Gyerekkorom óta rendelkezem olyan öntudattal, hogy magamban hiszek és magamban biztos  vagyok, amig más belátásra nem jutok. Nincs szükségem arra sem, hogy elmondjam másnak a problémáimat, mert remek megoldó és feloldóképességgel rendelkezem magamban.

Ja, és még valami:: tegnapelőtt álmomban vállatam ezt a kisérletet veled. Mittomén mi miatt, de, most már kezdem érteni. És ez csak most jutott eszembe! Basszus! Ara, ez nem rólam, hanem Rólad szól!

Most tényleg ledöbbentem...és egyben jókedvem is lett!

Szóval, játszottunk egy jót, én már tudom, számomra ez mit jelentett.

És köszi, bár, ha tudatában  lennél az álombeli dolognak, lehet, neked kellene megköszönni.

Méghogy haragudni rád emiatt? Tök jó, ahogy csinálod, mert most annyi hév van benned, amennyire tulmisztifikálod a dolgot, hogy csak a fát látod, az erdőt nem. Viszont itt is van továbblépésre lehetőség...vagy nincs! És mindez baromira nem számit :)))

Üdv és sok-sok puszi: Magdi

Ugye él még a számlaszámod, mert küldenék fizetséget, sok szeretettel. Annyira örülök neked, el sem tudod képzelni! Igazán alaposan foglalkoztál velem. De, ha nem ment másodszorra, mi a jófenéért próbálkoztál még 20-30x? hm......

‹Ara› oké, ha te így látod, akkor így jó

‹Magdi› ok,

‹Magdi› Ara, csak akkor járulok hozzá hogy feltedd az oldalra, ha a méleket is körited hozzá 

‹Ara› természetesen, csakis

 

Kép: KeDo

 

 

0
0
0
s2sdefault
Regisztrálva és belépve írhatsz és olvashatsz hozzászólásokat.
Powered by Komento
Kapcsolódó cikkek x