Kíváncsi voltam az elemzéseidre, hiszen még nem találkoztam senkivel, aki a nayuról írt, vagy foglalkozott vele.
Már régebben olvastam a Adamus írásaiban a nayuról, de még a technikájával nem találkoztam eddig, hiába kerestem Most elkezdtem olvasni, próbáltam különböző dolgok tudataiba menni.
Csak nagyon halványan érzékeltem, de ismerős volt az érzés, olyan, mint amikor valakiről tudom, hogy mit gondol, vagy érez anélkül, hogy próbálnám kitalálni.

Ez valóban akkor szokott jönni, amikor igazából nem is foglalkoztat a dolog, csak megfigyelek valakit és utána mással kezdek el foglalkozni. Egyszer csak jön egy érzés, ami nem az enyém. Igaz nem tudom, hogy valóban azé az emberé-e akit megfigyelek, de az az érzésem. Szóval ez a dolog lenne az?
Szeretnélek  megkérni, hogy készíts velem is egy elemzést. Szeretném megérteni, hogy ki is vagyok. Vagy csak megerősítést szeretnék az érzéseimre? Pontosan nem is tudom.

Ara: Igen, erről van szó, és az nagyon jó, hogy el tudod különíteni a saját érzéseidet a megfigyelttől.

Fu-fu: mit kell tennem?

 Ara: semmit, csak beszélgessünk

  közben előfordulhat, hogy te is látsz egy képet

 Fu-fu: mire vagy kiváncsi

 Ara: amit érdekesnek tartsz

Fu-fu: most az foglalkoztat, hogy napok óta hatalmas űrt érzek

  valami változász

 Ara: miben?

Fu-fu: pontosan nem tudom

 Ara: csak hogy valami új következik?

 Fu-fu: a munkába is változások vannak, de úgy érzem ez nem az

Ara: akkor tényleg nem

 Fu-fu: valamitől úgy érzem búcsúzom

  a lelkem búcsúzik valamitől

 Ara: és nem tudod, mi az?

 Fu-fu: nem

az az érdekes, hogy nálam az aug. 24- 28 mindig változást hoz

 Ara: milyenfajta változást?

 Fu-fu: 2000-ben saját lakásba költöztünk

2006-ban külön váltam a páromtól

  2007-ben ismertem meg a férfit, akiről már írtam

 Ara: együtt vagytok?

 Fu-fu: nem

tavaj valami hatalmas energiát éreztem

 Ara: mi volt az az energia?

  milyen volt?

Fu-fu: úgy éreztem, hogy sugárzik belőlem, vagy rajtam át

  más is megérezte rajtam

 Ara: hogyan jelentkezett?

 Fu-fu: feküdtem az ágyon

kezeim, lábaim kitárva

  sosem fekszem igy

  és egyszer csak lüktetett az egész testem

mintha mágnes lenne a kezeimben

  és a két pólus között

taszítás lenne

  és meleg

 Ara: csodálatos élmény

Fu-fu: a fiam látta is

 Ara:   mit látott a fiad?

Fu-fu: ő azt mondta olyan mint a filmekben mikor ilyen nagy adók sugároznak

  körülötte fény

Ara: a fiadnak is érdemes lenne fejleszteni a képességeit

 Fu-fu: mindig mondom neki

  látja az aurát

ő egy kis "öreg"

 Ara: igen, csak a fiatalok inkább az élettel vannak még elfoglalva

Fu-fu: néha megbeszéljük az élet nagy dolgait

 Ara: milyen idős?

 Fu-fu: 12 éves múlt

Ara: óóó

  hadd legyen még gyerek

  a béka mit jelent számodra?

 Fu-fu: hát persze, csak jó tudni, hogy ő megért

mostanában sok béka van mindenütt, de semmit sem

 Ara: és a gyík?

 Fu-fu: nemigazán az sem

Ara: egy hatalmas gyíkot láttam

  ez jött be először

  de olyan igazi hegyméretűt

  kis háromszögek voltak a minták rajta

  ahogy ment, dübörgött a föld

aztán hirtelen átalakult egy kis levelibékává

  ahogy csücsül egy lótusz kerek levelén

 Fu-fu: néha így érzem magam

 Ara: hogy?

Fu-fu: először tudom, hogy valaki más vagyok

  valami nagy

majd egy csöpp kis békának

 Ara: egyszerre érzed a kicsinységedet és a nagyságodat?

 Fu-fu: nem, külün külön

 Ara: ja értem

Fu-fu: de tudom, hogy az igazi énem nem ez a csöpp béka

Ara: a béka itt úgy érzem, a kétéltűséget jelenti

  és az életet, nagyon élt az a kis béka a képemben

  szép élénk zöld volt, a torkán lehetett látni, ahogy lélegzik

de utal arra, hogy nem csak egy életed van, illetve nemcsak a tested, hanem van egy másik megnyilvánulási formád is

Fu-fu: ezt hgy értsem?

Ara: azt hiszem, a tudatalattira kellene gondolni

  mivel a béka az "előző életében" ebihal

  vagyis egy lenti rétegben, a vízben úszik

ez egy megelőző állapot, amit követ a békaforma

  ez az igazi élet

  van itt valami, amit nem tudok most megfogni, csak érzem

  de belemegyek még egyszer este

meg a gyík is fontos

  milyen összefüggésben van a békával?

  a gyík hatalmas volt ugyan, de sokkal kevésbé élő, mint a béka

Fu-fu: a gyík nem lehet az egóm

 Ara: mert neked kicsi az egód?

Fu-fu: hát mostmár kezd kisebb lenni

  régen elég nagy volt

Ara: lehet, hogy azért volt olyan távoli vagy nem is tudom, olyan idegen

  kicsit halványabb, homályosabb volt maga a kép is

 Fu-fu: egy év alatt hatalmasat változtam

Ara: este, ha lefekszem, még egyszer behívom a képet, hátha többet látok meg

  ilyenkor előfordul, hogy bejönnek részletek is, meg jobban megértem

   Fu-fu: jó

  én beengedlek bármikor

Ara: ok, köszi

 Fu-fu: nagyon szeretnék megtudni többet magamról

 Ara: hát azt igaziból magadtól fogod megtudni, nem tőlem

  és az az igazi

mindig ami belülről jön

 Fu-fu: rajta vagyok

  sokat dolgozok magamon

pár éve próbálom apró darabokból összerakni magam

  figyelem az összefüggéseket

Ara: az jó

 Fu-fu: de úgy érzem, nagyon az elején vagyok

  de már rálátok néha dolgokra

Ara: szerintem mindig az elején vagyunk

  de az nagyon fontos, hogy az összefüggéseket meglássuk

Fu-fu: csodálatos dolog, mikor rádöbbenek, hogy mi miért volt

 Ara: igen, és egyre több ilyen felismerés lesz

 

Ara

Ma többször is ez a szó vetült fel, amikor az óriási gyíkra gondoltam: a múlt. Ősi hüllőszívósság, semmivel sem törődő hideg, kegyetlen keresztülgázolás mindenen, ezt mutatja meg ez a gyík számodra. Hatalmas, hihetetlen ereje és óriási súlya van, de ugyanakkor már porlad, homályos, és csak vonul a maga útján, nem törődve a mával. Ez nem azt jelenti, mintha te ilyesmit tettél volna valaha (bár azt is jelentheti), hanem inkább azt, hogy valahogy így vagy te a múltaddal. Fontosabbnak gondolhatod, nagyobb jelentőséget tulajdoníthatsz neki, mint amilyen szükséges lenne.

 

Ugyanakkor a jelen, a kis béka, olyan szép és ragyogó, mint egy drágakő, élénkzöld a bőre, és fénylik a napsütésben. Lüktet a torka, csillog a fekete szeme. Talán furcsa ilyet mondani egy békáról, de maga a szépség és az élet: a Jelen csodája. Megjárta a mélységeket, egy másik létállapotban, a múltban, amikor még nem volt képes kiemelkedni a sűrűbb környezetből. Két közegben él, a tudatosban és a tudattalanban. Mindkét kép arra hívja fel a figyelmedet, mennyire fontos a Most pillanatában élni. A múltat engedd el, hadd menjen a maga útján a feledésbe, és találd meg a jelenben a szépséget és örömet.

Amikor a jelenben élünk, akkor tud megjelenni a változás, a jövő, aminek a jeleit érzed mostanában. Ezért fontos a pillanatra fókuszálni.

 

Kép: KeDo