Szia! Aranka a segítségedre lenne szükségem illetve a tanácsodra! Éjszakás voltam és ismét arra érkeztem haza, hogy a kisebb lányom (óvodás) rettenetesen kiborította  a családot. Olyan szinten, hogy ilyennek még a férjemet sem láttam, majdnem sírt! Tehetetlen vagyok a lányommal kapcsolatban, nagyon félek, hogy nincs-e valami komolyabb baja!!?? Egyik pillanatról a másikra megváltozik a viselkedése, üvölt ordít magából kikelve mint a sakál. Semelyik ruha nem jó neki amit elé teszek, próbáltuk szép szóval, bohóckodással, próbáltuk veréssel, semmi nem hatásos nála. Beszéltem az intézeti pszichológussal, adott tanácsokat, de azokat én is megtettem már vele. Arra gondoltam, hogy egy másik pszichológust felkeresek. Mit szólsz hozzá? Adj TANÁCSOT!!!!! S.O.S  Docse

Ara

Adamushoz menj, Docse. De addig én is elgondolkozom, mit lehetne még tenni.

Azon gondolkoztam, hogy vajon mi az, ami a lányodat ilyen viselkedésre készteti, hogy próbára teszi a család összes tagját (nem a türelmeteket, hanem a személyiségeteket!). Van valami benne, ami keres valamit, és játszmákban, drámákban találja meg. Azt hiszem, én nem mennék bele azokba a játszmákba, amiket ő kezdeményez. Azzal, hogy te döntési lehetőséget adsz neki előbb 2 ruhából, aztán 6-ból, aztán 121-ből, ez még mindig csak döntés, nem választás. Tehát pl. ne te rakd ki elé a teljes ruhatárát, hogy válasszon, hanem nyisd ki a szekrényajtót, és hagyd magára. Az első 1-2 nap valószínű tovább fog tartani az öltözködés, mint eddig, erre számíts, de akkor se szólj bele, csak maximum annyit, hogy készen vagy? Lehet, hogy jobb lenne az első ilyen alkalmat hétvégére időzíteni, amikor nem kell oviba menni.

Aztán pl. meg tudod-e azt csinálni, hogy amikor látod, hogy megint egy játszmát indít (megvannak erre már a jól bevált trükkök, nyilván ismered) akkor nem reagálsz, nem veszel tudomást róla? Mert a drámát azért tudja a legvégsőkig végigjátszani, amíg mindenkit totál kiborít, mert ti is belementek az őáltala írt és rendezett színdarabba. Neked van egy saját színdarabod, amiben nyugodt és kiegyensúlyozott vagy, amiben a közepedben, teljes harmóniában állsz, és nem tud kiborítani egyetlen, éppen a lökött korszakában lévő gyerek sem (most itt nemcsak a lányodra gondolok, hanem a munkahelyedre is). Játszd te csak a saját darabodat, és meglátod, hogy ha nem adod a végszót a gyereknek, akkor nem lesz mire válaszolnia.

No, nagy hirtelen ennyi, gyorssegélyként.

Docse
Kipróbáltuk tegnap a módszeredet, levegőnek vettük amikor elkezdte a hisztit. Tök nyugodtan beszéltem hozzá közöltem, hogy nem érek most rá a hülyeségeit hallgatni, a férjem elkezdett fütyörészni. Egy idő után megunta és felöltözött és semmi probléma nem volt később. Kis lépés a cél felé!

Ara
Szuper!!!!!!!!!!! Maradj csak mindig a középpontodban. Ne feledd: a te színdarabod a tiéd, azt te rendezed, és te vagy a főszereplő. A lányod (és mindenki más) mellékszereplő, és NEM SZÓLHAT BELE A TE RENDEZÉSEDBE. Neki magának is az a jó, ha ezekben a véres királydrámákban nem játsszátok el az általa rátok osztott szerepet. Most szerintem biztonságosabban érzi magát, mivel felnőttként kezeltétek, vagyis önállóságot adtatok a kezébe. Ha valaki érzi, hogy nem játszmák, hanem a teremtései által valósítja meg önmagát, az máris a középpontjában van, és onnan nem lesz jó érzés egy újabb játszma miatt kiesni. Csak így tovább!

Docse

Már megint!!!!!!!!!!!

Szia! A lányom ma reggel megint megcsinálta a cirkuszt. Ismét eljátszotta, hogy nem akar menni oviba. Magából kikelve ordított, ledobta magáról a szandálját, eldobta a táskáját. Ezek minden előzmény nélkül történtek--ill. nem akart öltözni sem, de azt játékosan megoldottuk, még ő is nevetett rajta! A buszhoz indulva is ordított mindenki hülye marha volt. Hiába mondtam neki, hogy a buszmegállóban mindenki rajta nevet az sem érdekelte, ott is folytatta az ordítást. Erősen fogtam a kezét egy pillanatra elengedtem akkor el kezdett hazafelé rohanni, kész égő volt!!!!!!!!!---én utána!- ekkor már jött a busz nagy nehezen felszállt, de akkor is dühöngött!
Teljesen ki vagyok bukva, adj tanácsot!!

Ara
Docse, benne vagytok egy folyamatban, nem szabad azt hinni, hogy az évek óta megszokott, jól bevált cirkuszt majd egyik napról a másikra elhagyja a lányod. Mindig meg fogja próbálni, sokáig, mert ebből ő rengeteg energiát nyer. Ezek az ütközések, ha látnád, mekkora energiaörvényeket kavarnak! És azokat a te kislányod szépen benyeli. Egyelőre szüksége van rá, hiszen egyrészt hozzászokott ehhez a fajta nagy mennyiségű energialökethez, másrészt még nem nagyon tudja máshonnan beszerezni. Ha a buszmegállóban azt mondod neki, hogy mindenki rajta nevet, az bizony megszégyenítés mások előtt... 

Sose ess ki a középpontodból, mert a gyerek azt megérzi, és kihasználja, a te kibillenésednek az energiáját maga felé fordítja. Ha te a középpontodban vagy, akkor a szeretetet és az elfogadást sugárzod feléje, BÁRMIT TESZ. Ez eleinte meglepi majd, hiszen más vágányra járt eddig, de aztán, kisebb-nagyobb döccenőkkel, de rá fog térni az új vágányra. De az új vágányon neked kell elindulni először, és az bizony neked is új lesz. Viszont, mint egy nagy teljesítményű mozdony, magad után húzod majd a családodat.

Hogy máshonnan is be tudja szerezni az energiát, javaslom neked, hogy esténként masszírozd meg gyengéden a hátát, vállát, fejét, nyakát, hogy eltöltse a kellemes érzés. (Lehet, hogy majd a nagyobb gyerek, netán a férjed is jelentkezik hasonlóért, ne tagadd meg tőlük...) Valamint éjjel, amikor már alszik, menj be hozzá, és  a tenyeredet (nőknél általában a bal működik erősebben, de kísérletezd ki, hogy te hogyan érzed) tedd a szívcsakrájára, akár elöl, akár hátul. Közben gondolatban, vagy suttogva elmondhatod neki, mennyire szereted, és nem azt várod tőle, hogy "jó" legyen (ez fontos, ne legyenek elvárások!), hanem csak azt szeretnéd, ha ő jól érezné magát és boldog lenne. Semmi negatívat ne mondj ilyenkor. Az álomban ő tökéletesen érti majd az üzenetedet. (Aztán figyeld meg a másnapi viselkedését....)

Javaslom még az esti mesét, a lányod ágya szélére ülve,  valahogy megérintve őt, megsimogatva, vagy a kezét a kezedben tartva. A mesét mindig fejből mondd, rövid legyen, nem kell történetnek lennie, csak egy-egy kellemes érzésnek, egy nagyon szép helyszín leírásának, vagy az egymás közötti szeretet hangsúlyozásának. Én pl. ilyen mesét mondtam a gyerekeimnek: "képzeljétek el, hogy van egy gyönyörű kis tó, amit magas hegyek vesznek körül, a tópart szép füves és a fűben kis fehér virágok nyílnak, melegen süt a nap, de simogat egy kis szellő is, és az égen puha bárányfelhők úsznak. Van a tóparton egy csónak, amibe beleülünk: apa, anya meg ti, apa evez befelé, belelógatjuk a kezünket a vízbe, ami hideg, de nem túlságosan. Ahogy beljebb érünk, nagy kerek levelű vízililiomok veszik körül a csónakot, van köztük fehér, rózsaszín és lila virág. Az egyik kerek levélen egy pici béka ül, rád néz a nagy gombszemével, és azt mondja: brekk." No, ilyen meséket te is ki tudsz találni ezerfélét, engedd el a fantáziádat, figyeld meg, mennyire fogják szeretni a gyerekek.

Docse
Aranka hiszed vagy nem, mostanában ilyeneket szoktunk játszani a lányokkal, a mesére gondolok. Tegnapelőtt is (fűnyírás után egy kád vízben ülve) a lányom bejött a fürdőszobába, kértem, hogy lazítani szeretnék egy kicsit. Erre ő rákezdett, anya képzeld el, hogy egy szép tisztáson fekszel, énekelnek a madarak, érzed a virágok illatát....stb olyan aranyos volt-tudod ő sokkal gondoskodóbb mint a nagyobb gyerek! Mondanád, hogy nincs véletlen!!! --mi tényleg szoktunk ilyen meséket mondani egymásnak! Ráéreztünk??????

Ara
Ez nagyon jó, látod, a gyerek is érzi, hogy ha egy másik síkon megoldást találunk a problémára, mondjuk kimeséljük magunkból, akkor az a megoldás a fizikai világban is jelentkezik. Ráéreztetek, igen.

Docse
Az jutott eszembe, hogy amikor egy természetgyógyászhoz jártam a lányomat is elvittem egyszer. A természetgyógyász azt mondta, hogy nagyon nagy a koronacsakrája túl sok energiát vesz fel, amivel pedig nem tud mit kezdeni. Ők akkor beállították Neki, de azt mondták, ez idővel elállítódhat. Lehet, hogy ez történik mostanában? Te erről mit tudsz?

Ara
Ha valakinek "túl nagy" a koronacsakrája, azt nem kell állítgatni, ebben az egyben biztos vagyok, mert ez épp olyan, mintha beállítgatnád a szeme színét vagy az ujjai formáját, hogy "neked tetsző" vagy "az elvárásoknak megfelelő" legyen. Ez egy magával hozott egyéni sajátosság, amit kihasználni kell, nem visszaszorítani, tönkretenni, egy "megfelelővé" silányítani. Inkább mesélj neki jó kis angyalos meséket, amiknek az energiája beáradhat a koronacsakráján. Közelebb kéne hozni a lányokhoz az éteri történéseket, és ennek az a módja, hogy TE MAGAD is felkészülsz erre. Egymást fogjátok húzni-támogatni ezen a gyönyörű úton, meglátod.

Kép: KeDo