Szöveges formában is felteszem az oldalra a meditációt, mert biztosan van, aki olvasni szereti (én is így vagyok vele).
A meditáció itt meghallgatható: http://www.youtube.com/watch?v=q66xARcSUqk&feature=youtu.be

Kényelmesen elhelyezkedem. A testemet ellazítom, a lelkemet felkészítem a változásra.

A fejemet kissé balra fordítom, lehajtom, és a lehunyt szememmel a szívembe nézek.

A szívemre figyelek. Figyelem, hogyan foglalja el a helyét a mellkasom közepén. Kiterjesztem a figyelmemet az egész testemre. Megfigyelem, hogyan foglalja el a helyét a szívem a testem közepén. Figyelem, milyen izmos és erős. Értem dolgozik, egész életemben. Figyelem mély dobbanásait, ahogy ritmikusan összehúzódik, pumpálva a véremet, az életenergiám fizikai megtestesítőjét, ami szétáramlik az egész testembe.

Így áramlik a véremmel együtt az erő, az energia, az egészség körbe a testemben. Ahogy ráfigyelek, már maga az áramlás folyamatának érzékelése is feltölt energiával, megemeli az erőnlétemet, frissebb, dinamikusabb leszek tőle, kellemesebben érzem magam, felélénkít, felpezsdít, ugyanakkor megnyugtat.

A szívemre figyelek. A szívem a fizikai testem központja. De annak az egész lényemnek a központja is, aki magában foglalja a fizikai testet, és aki túlterjed a testem határain. A szívem a tudatom központja. Kiterjesztem a figyelmemet a fizikai testem határain kívülre, érzékelem a körülöttem lévő levegőt, ami az én energiámtól rezeg, érzékelem, hogy egy nagy, tojás alakú, meleg energiafelhőben létezem.

Megnyitom a koronacsakrámat a testembe áramló energia számára. Ehhez elegendő a szándékom. A koronacsakrámat és a gyökércsakrámat egy energiacső köti össze, ami a testemben, a gerincoszlop előtt fut. Belégzéskor a koronacsakrámon beáramlik az energia, le a szívcsakrámig, itt körbeöleli a szívemet. Kilégzéskor leengedem az energiacsövön, ki a gyökércsakrán a Földanyának. Így áramlik bennem az energia, az életerő. Belégzéskor be a koronacsakrán a szívemig, kilégzéskor ki a gyökércsakrán. Megengedem, hogy áramoljon, feltöltsön, végigsimogassa a testemet belülről. Belégzéskor be a koronacsakrán a szívemig, kilégzéskor le a gyökércsakrán a földbe.

Minden teher, amit megengedtem, hogy mások rám rakjanak, most hulljon le a vállamról, a hátamról, a derekamról. Ezeket én vállaltam be, mert azt hittem, az enyémek, vagy azt hittem, segítek, ha felvállalom. De most visszaadom mindegyiket a gazdájának, hiszen mindenki csak a sajátját bírja el – de azt elbírja, bármekkora is. Így hát elengedem azokat a terheket, amik nem az enyémek, megengedem nekik, hogy eltávozzanak tőlem. Minden olyan hitrendszer, program, érzés- és érzelemminta, amit a környezetemből másoltam, távozzon el a belső teremből. Minden energia, ami nem az enyém, menjen vissza ahhoz, akié. Ezek lerakódásokat képeztek a testemben, mint a vízkő, ezeket kíméletesen feloldom, kegyelemben elengedem. Minden olyan lerakódás, amit ebben a pillanatban képes vagyok elengedni, távozzon el tőlem. Minden olyan energiát, ami nem az enyém, elengedek most. Szelíden, békében elengedem.

Megengedem, hogy beáramoljon a koronacsakrámon a testembe az isteni énem. Megengedem, hogy beáramoljon a testembe Önmagam: az Én Vagyok tudatossága. Eggyé válok Önmagammal, eggyé válok az Egységgel. Önmagam vagyok. Én Vagyok. Kiteljesedem önmagamban. Határtalan békesség, szeretet tölti be a szívemet. A szívem aranyszínű fényben ragyog, az én fényemben.

Most ezt a békét, szeretetet, örömöt, ami eltölti a szívemet, kiterjesztem az egész testemre. Az aranyfény belülről, a központból átvilágítja, bevilágítja a testemet. Minden testrészem aranyfényben ragyog, az összes sejtem aranyfényben ragyog. A békesség, szeretet és öröm átfényesít, kitisztít és meggyógyít sejtszinten, könnyűvé tesz, és feloldja a fájdalmakat, betegségeket. Minden betegség, amelynek az elengedésére kész vagyok, most feloldódik, szétfoszlik, tovatűnik, és a helyébe áramlik a szeretet sugárzó aranyszínű fénye.

És most ezt a békét, szeretetet, örömöt, ami eltölti a szívemet, kiterjesztem az egész világomra. A házra, ahol lakom. A családomra. A barátaimra. A munkahelyemre. A munkahelyi kollégáimra. Nem befolyásolok senkit, elfogadok mindenkit és mindent olyannak, amilyen – csak kiterjedek, kiáradok önmagamból, egy energiateret képezek önmagam körül, ami egyre növekszik. A bennem élő békét, szeretetet és örömöt kiterjesztem az egész világomra. A világom aranyszínű fényben ragyog, az én fényemben.

Az én világomban minden értem történik. Minden úgy történik, ahogyan az az én isteni tervemet szolgálja. Megengedem, hogy így történjen minden.

Megengedem, hogy beáramoljon az életembe mindaz, ami valójában az enyém. Tudom, milyen érzés, amikor beáramlik az életembe mindaz, ami valójában az enyém.

Megengedem, hogy megnyilvánuljon az életemben az, aki én vagyok. Tudom, milyen érzés, amikor megnyilvánul az életemben az, aki én vagyok.

Elfogadom a változást, amit most létrehoztam magamban, és befogadom azt a változást, amit ez a belső változásom megteremt a külvilágban. Így van, így van, így van.

Maradok ebben az energiatérben, amit én teremtettem magamnak, amíg jólesik. Később pedig bármikor fel tudom majd idézni és újra meg tudom teremteni.