Aki már kezdte unni a tárgyakat, most fellélegezhet (aki nem, az időzzön el velük, amíg csak kedve tartja). Most fogunk rátérni az emberekre, az emberi érzésekre, személyiségekre, tudatokra, de először még nem élesben, hanem tét nélkül, mintegy lemodellezve a valóságot. Nem lesz szükséged arra, hogy rákészülj, „nekiülj”, hogy külön időt szakíts a gyakorlásra. Remekül lehet menet közben, buszra várakozva, főzés, porszívózás közben is végezni, én is úgy szoktam.